A hazatérés, a megnyugvás, a megbocsátás csodája.

A hazatérés, a megnyugvás, a megbocsátás csodája.

A hazatérés, a megnyugvás, a megbocsátás csodája.

Örömünnep. Megváltozott idő. Suhogó angyalszárnyak. 💗

Mikor ősszel megbízást kaptam Brandontól, hogy legyek magyar előadója a Journeynek, azért elfogott a félsz, meg a kishitűség. Ez egy nagy feladat. Mivel az utazás tényleg sorsfordító, nem mindegy, hogy milyen tolmácsa leszek. Mi van, ha nagyon béna vagyok? És ahelyett, hogy jönnének az emberek, és egyre többen tudnák használni, csak elriasztom...

Mostanában sokszor felmerült a "hányszor kell utazni" kérdésköre, aminek megválaszolásával magam is úgy érzem, adós vagyok. Hosszabb írás következik.

Igen, végre magyarul. Magyar tolmácsolással, magyar résztvevőkkel, magyar segítőkkel!

Kerültem már olyan helyzetbe, hogy valakiért aggódnom kellett. Nagyon. Távolról. Élet és halál közt lebegett. És imádkoztam én, de tudtam, hogy van különbség a kétségbeesett, görcsösen kapaszkodó szívvel mondott ima és az elfogadás nyitott szívű imája közt.

Egy ideje hangos meditációk készítésébe (is) kezdtem. A színfalak mögött izgalmas együttműködés bontakozik épp ki, több - belső munkával foglalkozó - ember közt. S bár még nincs kész a felület, még várok anyagokat... elöljáróban megosztom azt a meditációt, amit egy kedves ismerősömnek készítettem, aki elkapta a koronavírust és sokat küszködött...