A Belső utazás egy érzelmi tisztító módszer.

Nem varázslat, de hatásai varázslatosak.

Születésünk előtt, közben és után a minket érő élmények, tapasztalatok hatására kialakul bennünk egy kép a világról. Hogy az egy biztonságos, vagy egy rideg hely. Hogy csak magunkra számíthatunk, vagy elérhetők a többiek. Az mindenesetre biztos, hogy nem csak örömben van részünk. Épp ezért előbb-utóbb létrehozunk egy stratégiát, hogy megvédjük magunkat a fájdalomtól.

Ez az ár azonban később megmutatkozik. Tönkrement kapcsolatokkal fizetünk az intimitástól való félelmünkért, ürességérzéssel például a kudarckerülésből fakadó önkorlátozásainkért.

Az utazás során az elfojtott, fel nem dolgozott érzelmekhez férünk hozzá. A megértés mélyebb szintjén való találkozás lehetővé teszi, hogy a korábbi fájdalom megjelenjen, és kiürüljön végre. Azzal, hogy lehetőséget teremtünk erre, a megbocsátás egészen egyszerűen megszületik bennünk. 

Az utazás ajándéka ugyanis a megbocsátás. Kinek kell megbocsátanunk? Önmagunknak, életünk szereplőinek, az életnek magának... mikor mit hoz az emlék.

A megbocsátás a saját lelkünkben lejátszódó folyamatot jelenti. Lehet, hogy a sérelmünkre elkövetett tett (vagy az általunk mások sérelmére elkövetett tett) maga nem jóváírható, de az, hogy a seb vérzik-e, hogy hurcoljuk-e a haragot, szégyent, bosszúvágyat vagy összetörtséget, az már rajtunk múlik. Ha felengedjük az érzelmeket - ezzel elfogadást, megértést adva nekik -, azok leválnak rólunk, teret adva a megbocsátásnak. Egyszerűen szólva a múlt múlttá lesz. Mi pedig szabaddá a régi fájdalomtól.