történetek

"A legutóbbi alkalom után nem is közvetlenül, inkább pár hét, hónap elteltével visszatekintve azon kaptam magam, hogy nagy fordulatot hozott nekem a nálad töltött utazás. Valami mélyen gyökerező stabilitást, nyugalmat találtam benne nagyon nagy kihívások közepette."      S.D.


"Sajnos túl későn vettem észre, hogy a munkám iránt érzett folytonos undor és az a szorongás, feszültség és stressz, amit szintén emiatt éltem meg, szépen lassan tönkretette a kedvem mellett a testem is. Évekig próbáltam elfogadni a helyzetet és megszeretni a munkám. Nem sikerült, de tűrtem, mindaddig a pontig, amíg egy éves rutin szűrű vizsgálaton meg nem kaptam az eredményeimet. Ekkor eldöntöttem, hogy bármi is lesz a betegség kimenetele, egy nappal sem többet szeretnék elpocsékolni ezen a munkahelyen az életemből. Meghoztam a döntést. Egy kis pihenés után pár héten belül szerencsére új munkahelyen kezdhettem. Nagyon boldoggá tett, azóta is minden nap úgy kelek fel, hogy de jó, hogy nem "oda" kell mennem dolgozni. Viszont a dühöt nem tudtam elengedni. A dühöt, amelyet azért éreztem, amiért nem mertem korábban váltani és emiatt úgy érzem elvesztegettem az éveimet. Ha bárki a munkahelyváltásról kérdezett, nagyon nehezen tudtam visszatartani a sírást, egyből dühös és szomorú lettem. Emiatt kerestem fel Ibit, meg akartam szabadulni ezektől a negatív érzésektől, amelyek még mindig ott bujkáltak bennem. Az utazás során különös nyugodtság vette át a feltörő rossz érzések helyét. Kb. 3,5 óra volt, nekem alig tűnt egy órának. Nagyon elfáradtam közben... Sejtettem, hogy jó lesz az utazás, de hihetetlen, hogy ennyire eredményes! Mintha kitörlődött volna az a sok harag és rossz érzés a régi munkám miatt! Erre akkor jöttem rá, amikor valamelyik nap meséltem egy ismerősömnek arról, hogy mi történt velem az elmúlt pár évben. Az egyik diagnosztizált betegségem egyébként már javulást mutat, így elkerülhetővé vált a műtét, és biztos vagyok benne, hogy a másik eredményem is napról napra egyre jobb lesz!:)"     Sz. Á.

"Úgy gondolom, hogy önmagában nem elég az úti cél. Fontos, hogy ki az
aki kísér, mert a bizonytalan pillanatokban az ő személye ad hitet és
békességet. Köszönöm Ibolyának az összes jelenlétet. " V. Á.